*****

remek:)

A 22-es csapdájában van egy rész
Nem szó szerint de a lényege

Őrnagy őrnagy apja farmer volt De mivel éppen túltermelés volt az állam azért fizetett hogy a földjén ne termeljen semmit Őrnagy őrnagy apja a pénzen újabb és újabb földet vett amin megint nem termelt semmit amiért megint csak pénzt kapott amin megint földett vett ........
Őrnagy őrnagy apja ha meg nem hal előbb utóbb az ország leggazdagabb embere lett volna

1. Virág elvtárs s.k.
2012. 01. 27. 10:12
hová lett a blogod?

„Hányszor támadt tenfiad”… avagy a folyondár ugyan mindkét oldal felől szorongat, de gyökere egy.

Nemrég volt a Magyar Kultúra Napja, ami a Himnusz és írójáról való megemlékezés apropója.
Ennek kapcsán és az utóbbi néhány hónap magyar közbeszédének történésein elgondolkodva rögzítettem gondolataimat.
Alig több mint egy éve a parlamenti választások után az országban folyó csendes alkotó munkát, és a politikai intézményrendszer - kívülről nézve- hétköznapi taposómalmának csendes surrogását, valami őrült látszat vihar korbácsolja. Kár, hogy manapság a malmok nem széllel hajtódnak, mert akkor ezt az ártó jelenséget legalább alkotó munkára foghatnánk.
Az elsöprő erejű, és egynemű választói akarat következtében megbízást kapott politikai erő megkezdte munkáját, majd annak eredményeként a szükséges szervezeti hatalomszerkezet infrastrukturális átalakítását. Ezzel párhuzamosan folyik az új parlamenti többség programjának megfelelő törvényalkotás.
Fontos itt rögzíteni, hogy ez a parlamenti többség a támogatását a meghirdetett programjának igenlésének, elfogadásának köszönheti. Ez a program és választói akarat és az ezzel járó erős legitimáció a kétharmados többség,- egy nyolc évig tartó balliberális kormány és parlament és a vele járó korrupt hatalmi rendszer leváltására irányuló akarat kifejezésre jutása volt.
Egy két cikluson át tartó kormányzó erő a régóta gyakorló demokráciákban nem ritkaság, sőt a gyakorlat, mégsem követi ilyen földindulás szerű véleményváltozás, az ellenzék ilyen arányú győzelme.
Mi volt az oka a magyar választási eredménynek?
Az egyébként forradalmi igényű rendszerváltoztatási folyamat langyossága, a katarzis, és a valódi rendszerváltoztatás elmaradása.
Míg a többi kommunista diktatúrával sújtott országban többé-kevésbé időben lezajlott a társadalmi gazdasági katarzis - legalább is egy két választási ciklus alatt-, addig nálunk a sajátos körülmények miatt, a gazdasági igazságtalanságok, (privatizáció, korrupció) és a korábbi diktatúrakollaboránsok felszínen maradása következtében felgyülemlett az elégedetlenség. Ráadásul a politikai váltógazdaság erősorrendje is szerencsétlenül alakult a két szembenálló irányultságú politikai erők egyensúlya eltolódott a diktatúrakollaboránsok javára, mert az eddig eltelt öt választási periódus közül, kettőt tölthettek csak a konzervatív-polgári erők a kormányzással. Miközben konzervatív csoport mindkét ciklusban, - a választási eredmények miatt- koalícióra kényszerült, az álcázott ill. szekunder (másodgenerációs ) diktatúrakollaboránsokkal, mint a Kisgazda Párt és SZDSZ .
Ennek köszönhető, hogy az erkölcsi tisztaságot, a becsületes munkát, a tiszta közéletet, és főleg valódi demokratikus környezetet igénylő konzervatív, polgári népesség, - a társadalom többsége-, egyre növekvő elégedetlenséggel szemlélte, és érzékelte, fogalmazta meg a valódi rendszerváltoztatás deficitjét és a változtatás végrehajtásának szükségességét.
Eközben a diktatúrakollaboráns erők érezve a valódi támogatottság hiányát és az új szabad demokratikus társadalmi klímába való beágyazódásuknak az ellehetetlenülését, a hatalmat zsákmányszerzésre, a pünkösdi királyság röpke lehetőségeinek maximális kiaknázására használták fel. Nem törődve az emberi, gazdasági környezetben okozott maradódó károkozásukkal.
Elegendő utalni az elmúlt húsz év diktatúrakollaboránsai által uralt éveiben a felszínre került korrupciós ,erkölcsileg vitatható ügyeire, a TOCSIK MÁRTÁKTÓL, a húsz év alatt a diktatúrakollaboránsok által irányított és lerabolt főváros BKV-s pénztalicskázó ámokfutóira, a magyar bauxitbányászatban az alumíniumiparban történt már-már nevetséges privatizációira.
Bár a nevetés a torkunkra forr, ha visszatekintünk az ezek következtében okozott környezetben emberéletben esett károkra.
Mi az okozója ennek a romlott bűzös társadalmi közhangulatnak?
Nos, szerintem okozói az a legfeljebb a társadalmunk tizedét kitevő egyre fogyó népség, akik idestova generációkon át diktatúrakollaboránsok.
Ők, többnyire a háború után hatalomra került, vagy a szovjetek által kiszemelt ártalmatlan, értelem és tartás nélküli proletárokból kikerült gyárigazgatók, tsz elnökök, szakszervezeti vezetők, párttitkárok, munkásőrök maguk, családjuk és leszármazottaik, a számos - hatalomhoz, diktatúrához kapcsolódó- kollaboráns.
Akik szerteágazó bonyolult, és szövevényes hálót alkotva, szívták ki az életerőt Magyarországból, miközben élősködő gyökereikkel egyidejűleg mérgezték, a diktatúrától undorodó becsületes erkölcsös átlagpolgárok mindennapjait, társadalmi kapcsolatait, vallásos érzéseit , a társadalom egészséges erkölcsös, demokráciát szerető, klímát.
Tehát rögzíthetjük, hogy a polgárok többsége, idestova hatvan plusz húsz éve szenvedi egy jó szándékkal, és jó erkölccsel, de még valódi intelligenciával sem rendelkező kisebbség pöffeszkedését.
Az a tisztító áramlat amit most az elégedetlen, és az elmúlt hatvan plusz húsz év óta elnyomott többség támogatásával végigsöpör társadalmunkon nem a többséget, hanem az eddig vázolt sok felelősséget viselő, zsákmányra éhes, keveseket söpörte,- söpri el.
Ezeknek a diktatúrakollaboránsoknak fontos jellemvonása a haza érdekeinek mellőzése, a saját érdekeik előbbre helyezése, - mert jól tudják magukról, hogy a diktatúra biztosította hatalom nélkül, a szabad versenyben nem tudnának megélni.
Ezért szó nélkül tűrték a szovjet fegyveres ittlétet, vállaltak szolgálatot idegen hatalmaknak, vagy itthon szolgáltak ügynökként, vagy besúgóként. A hazaszeretet számukra csak a zsákmány, a pénz, a befolyás megszerzéséhez szükséges retorika, könnyen használható mutatós álca.
Ezért könnyedén találtak támogatókra mutyipartnerre, hasonló erkölcsi státusú haverokra, külföldön.
Lett légyen ez a kapcsolat politikai, kölcsönös támogatottságú kapcsolat a volt, és létező kommunista pártok élősködő szervezeteinek szövevénye, vagy a mindenre kapható korrumpálható médiumok sáskanépe.
Ahogy a szovjetalapú diktatúrában kelet felé hajlongtak, támogatták a megszállókat a függetlenségünket fenyegetőket, úgy a Szovjetunió megszűntével, most a diktatúrakollaboránsok hatalmát megtörni akaró többség ellenében szerveznek lumpentüntetést, küldik annak képeit, - most már nyugati irányban- mocskolva szállásadó hazájukat, kihasználva internacionalista szakadozó kapcsolati hálójukat. Ezekről a gonosz, hazánkat hol kelet felől, hol most nyugat felől, szorongató gonosz fojtogató folyondárról mondta Sebestén Márta „aki mindenhol otthon van, sehol sincs a hazájában.
És ők most vinnyognak, mint a hiéna vagy sakál, ha kergetik, vagy a farkára lépnek.
Itthon magyar hazánkban közel nyolcvan évig érinthetetlenek voltak.
Most eljött a tetemrehívás.
Számukra ezek a változtatások egzisztenciális gondokat jelentenek.
A hitbizományban adott színházigazgatói hely meg lesz versenyezetve, a sumákban privatizált rádiófrekvenciát nyilvános versenyben kell megnyerni.
A bankban, városházán, minisztériumban családi alapon, elvtársi kapcsolatokkal biztosított állások pályázat útján, tehetséges fiatalokkal lesznek betöltve.
Nem értik ezek a diktatúrakollaboránsok az eseményeket, értetlenül felháborodva élik át a tisztító tavaszi szellő - másnak oly reménykeltő- tisztogatását.
Őket ez nem érdekli.
Bűzős, rothadásnak indult fészkeikből retrográd, hazug, propaganda hadjáratot indítottak.
Ezt érezzük most hazánk közéletében.
A felszínre kavart fekáliát a múlt emberinek kapálódzása nyomán.
És sajnos miután se hazát, se embert nem ismernek, magánsérelmeiket határon túlra is szétfröcsögik, nem törődve saját hazájuk jó hírével, Európában eddig megbecsült elismerésével.
Régi németországi ismerőseim kérdik, aggódva mi történik nálatok?
És nekem kellene a fent vázolt mocskos rétegről írnom, amit hitetlenkedő fejcsóválással, szégyenkezve olvasnának, mert náluk ezt az emberfajtát nem ismerik, ott az ilyen csírájában hamvadt el a szabad társadalom, az erkölcsi értékek tisztítótüzében.
Persze mindenki tisztában van ennek a folyamatnak az eredményorientáltságával.
Még egyszer ilyen embereket nem engedhetünk a hatalomba.
Elég volt nyolcvan év.
Ezért a szükséges védekezési, hatalomtechnikai eszközök demokráciatisztasága sem feltétlenül a legigényesebb. Volt már rá példa, hogy a finomkodó demokraták csúnyán megégették magukat.
Azonban tanulni kell a történelemből.
Annak idején, Isteni kinyilatkoztatásként hallgattam Antall József gyakori mondását: mi nem vagyunk olyanok, mint ők.
Mármint az fentiekben jellemzett diktatúrakollaboránsok.
Antall József, - a gyémánttisztaságú demokrata- akkor beszélt így, mikor mi a rendszerváltoztatás legkülönbözőbb résztvevői, és végrehajtói panaszkodtunk neki az elmaradt felelősségre vonásról, és az apparátusban végre nem hatott kommunistátalanításról.
Már sohasem tudjuk meg, hogy ha meg lett volna az alkotmányosan szükséges többsége vajon Antall végrehajtotta volna-e a nagytakarítást?
Azt gondolom nem. Ahhoz ő úriember és igaz demokrata volt.
Akkor én rajongva ittam szavait és egyetértettem vele.
Most a húsz évből nyolc tevékeny politikai működés tapasztalata alapján mondom, hogy a diktatúrakollaboránsok gyémánttisztaságú demokratikus módszerekkel nem védhetők ki, mert ők viszont „olyanok”.
Akinek a demokratikus eljárásjog csak igény, - és mint ilyenek visszaélnek vele-, kötelességként azonban lerázzák magukról, - mint a kutya a vizet- és a demokrácia álcája mögött ismét kiépítenék a maguk saját diktatúrájukat. Nagy gyakorlatot szereztek ebben Kádár papa langymelegében.
A poloskákat csak radikálisan méreggel lehet kiirtani.
Aztán a már megtisztított lakást, más eszközökkel, - mindenesetre nem méreggel- lehet tisztántartani.
Ezt azonban a diktatúrát át nem élt európai emberek nem értik.
Mint ahogy értetlenül figyelték ottlétemkor baráti körben a lelkesedésemet a szabad választásokon való részvételem során átélt élményeimről, vagy az utazás szabadságáról való áradozásomról, vagy a szabad véleménynyilvánítás öröméről.
Nekik mindez természetes volt, mert demokráciában nőttek fel és az óta is csodálkozással, vegyes értetlenséggel nézik a küzdelmünket, szenvedésünket, szégyenkezésünket a még itt lévő, kései diktatúrakollaboránsok miatt.
Figyeljük csak meg, hogy a fogadatlan prókátorként fel- feltűn

szuper !!

+

+++

4.) Bocsánat az OFF-ért
nekem csak kérészéletű blogjaim vannak
olyan feledhető bonmotok
nem az örökkévalóságnak írok....

...persze vannak rosszindulatú alakok, akik bárkinek a bármilyen rövid életű írását példaként bármikor előhúzzák, hogy nácizzanak....vagy rúgjanak az íróba egyet.

......mit is kezdenék, ha lenne két tehenem....

9. Virág elvtárs s.k.: Érezd kellemesen magad! Látod, a spamgépet is itt hagytam - utoljára.

Újabb holokamu-cáfolat: azaz szemét volt!

[FOLYTATÁS...] már mint a spam-gépé lett volna!

Köztünk legyen mondva, az az olasz változat tetszik nekem. :))

13. Shakespeare: Most, hogy így mondod... Szinte el is feledkeztem róla!